THE DAY I quit MY job TO travel THE world

Updated: 04/10/19 | April 10, 2019

“I’m going to quit my job when we get back,” I said, looking to my pal Scott.

“Igazán? Kétlem.”

“No really, I am. I’m going to quit and travel the world,” I said, turning my face back into the warm Thailand sun.

It was 2004, and we were in Ko Samui. We had just visited Chiang Mai, where I had met the five travelers who so inspired me to travel the world.

Their world of no 401(k)s, vacations, and bosses seemed too good to be true and I wanted to be a part of it.

I was determined to be a part of it.

I even started to prepare for it while in Thailand before I had any real idea of what I was going to do.

While on Ko Samui, I bought the Lonely planet guide to Southeast Asia.

I didn’t even know if I’d go there on my next trip. I didn’t know when my trip would be or for how long or what I wanted to see.

But buying that guide made the whole thing seem more real. It was my commitment to travel. I had the guide; there was no turning back now. The guide symbolized my trip, and for me, it represented what I had to do to make the mental leap.

This book was like an ancient relic that contained hidden knowledge that I, a new initiate, had to decipher. It was my guide into the unknown. how could I stretch my money for a whole year? how could I get by without speaking a word of the language? how could I avoid getting scammed? how could I make my travel as rewarding as I envisioned it would be? how could I do it as effortlessly as the new pals I met in Thailand? all of those answers, it seemed to me, were in this book—or at least the hints to the answers were there.

I read every page of the book on the flight home. I highlighted destinations, planned routes, and worked out my trip in my head. I knew everything about Southeast Asia by the time I touched down in Boston.

However, once back home, I pertained to the realization that I had no idea how to make this happen.

Would I finish my MBA? how much money would I need? When could I go? Where would I go? What would people say? how do I get an RTW ticket? What credit card should I use? Are hostels safe?

The list of questions seemed endless, and in the days before travel blogs, Twitter, and iphone apps, the challenge of planning a trip was a lot more daunting than it is today. outside of a few websites, there just wasn’t as much information on the Internet back then.

It took a lot longer to find and was usually a bit dated.

But the real challenge would be telling people I was leaving and letting them know I meant it. I don’t remember the exact conversation I had with my parents. They always counter my impulsive decisions (of which there are many) with some nervous, “the world is a dangerous place and we worry” parental response.

Over the years I sort of tuned them out. I have my father’s stubborn streak, and once I make a decision, I make it.

For a while, I don’t think they even believed me, and until the day I left, they tried to talk me out of it.

But what I do remember is going into my boss’s office.

It was a few weeks after I had come back from Thailand, and I was getting more and more sure that I was going to do this trip. I knew I had to do this trip. I went into his office and told him we needed to talk.

A bald, heavyset, affable guy with a love for cooking and wine, who always encouraged me to strive for more, I figured he would be the most understanding and encouraging. and I owed it to him to give him plenty of time to find a replacement.

I laid it all out. I told him about how ever since my Costa Rica trip I couldn’t stop thinking about traveling. I told him about meeting my new Canadian and Belgian pals and how I knew from talking with them that I had to travel around the world before I started my career. and I told him that whatever career that might end up being, it wouldn’t be in healthcare.

He leaned back in his large leather chair and gave me a dissatisfied look.

“You’ve only been here eight months, Matt. It’s hard to find a new person, especially someone good. I think there’s a future for you in health care.”

As he spoke, I heard a mix of anger, sadness, and disappointment in his voice. He had taken to being my mentor, giving me more and more important tasks, letting me manage one of the training programs he was responsible for, and coaching me into adulthood. It wasn’t simply that he’d have to go to the effort of replacing me—I really think he believed I had a future there.

“I won’t leave right away,” I replied. “I’ll stay until July, finish my MBA, and then leave for my trip. That will give you six months to find a replacement.”

“I had always seen you as a potential hospital executive or CEO one day.”

It was flattering, if not also totally manipulative. Not a lot of entry-level workers get that sort of vote of confidence from their boss, assuming he really meant it. I choose to think he did. and what did it mean if I was right? A milOroszlán dollár évente fizetés. Egy nagy iroda. Személyzet. Képes vacsorák. vonzó dolgok. De fogadnék a jövőbeli boldogságomat, hogy valóban az asztalon voltak? És szeretném-e eltölteni életem következő 25-30 évét?

Szem előtt tartottam másutt. És szem előtt tartottam az asztalomon ülő útmutatót.

– Nagyra értékelem – mondtam neki. „De tudom, hogy ez most a helyes dolog. És az időzítés tökéletes. ”

Csendben ült ott, arca elvesztette a gondolatát, amikor feldolgozta az információkat. Idegesebbé váltam, mivel minden másodpercenként az órákon becsapódott.

Súrolta a fejét, és felsóhajtott.

„Oké, beszélek az irodavezetővel, és elkezdjük keresni a cserét. Hiányozni fogsz. De ha úgy érzi, hogy ez helyes, azt hiszem, meg kellene csinálnod. ”

Bizonyos értelemben ez több volt, mint a munkám, amikor abbahagytam aznap. Megkaptam az életemet.

Kiléptem az amerikai álomból.

Az életem egy olyan úton indult, amelyre rájöttem, hogy nem vagyok készen: házasságra, házak, gyerekek, 401 (k) s, játék dátumai, főiskolai alapok – minden, amire gondolsz, amikor az amerikai álomról gondolsz.

22 éves koromban hetente 50-60 órát dolgoztam, nyugdíjazási alapokba fektettem és megterveztem a következő 40 évemet. Soha nem szerettem, de csak ezt tették az emberek, igaz?

Noha ebben nincs semmi baj, nem az volt, amit igazán akartam.

Elküdött Thaiföldre, hogy rájöttem, hogy boldogtalan vagyok. Ez megmutatta nekem, hogy az életnek több volt, mint a vállalati őrlés. Noha ez az életmód sok ember számára jó, nekem nem volt.

Az a nap, amikor elhagytam az irodát, az volt a nap, amikor abbahagytam egy olyan életet, amire soha nem tetszett. Dolgoztam, nem dolgoztam, hogy éljek. Tehát amikor 25 éves koromban ugráltam az úton, tudtam, hogy nem vagyok készen az ilyen típusú életre. Visszajövök a „valós világba”, amikor az utazásom véget ért.

Bár az idő múlásával rájöttem, hogy soha nem tudok visszamenni. A világ és az enyém közötti szakadék túl nagy volt.

Időnként a döntések előrehaladunk az életünkben, mint az óriási szökőár. Azt hittem, azon a napon, amikor abbahagyom, csak abbahagytam a munkát. Kiderült, hogy abbahagytam az életmódot. Kiléptem az amerikai álomból, és ezzel megtaláltam a sajátomat, és soha nem néztem vissza.

És azt mondják, hogy a kilépés veszteseknek szól.

Hogyan utazzunk a világon napi 50 dollárral

A New York Times legkeresettebb papírkötési útmutatója a világutazáshoz megtanítja, hogyan kell elsajátítani az utazási művészetet, hogy kiszálljon a legyőzött ösvényről, pénzt takarítson meg, és mélyebb utazási élményt nyújtson. Ez az Ön A -tól Z tervezési útmutatója, amelyet a BBC a „Biblia a költségvetési utazók számára” -nek hívott.

Kattintson ide, hogy többet megtudjon, és kezdje el olvasni ma!

Foglalja le utazását: Logisztikai tippek és trükkök
Foglalja le a járatát
Keressen egy olcsó repülést a SkysCanner használatával. Ez a kedvenc keresőmotorom, mert keresi a webhelyeket és a légitársaságokat szerte a világon, így mindig tudod, hogy egyetlen kő sem marad megfordítva.

Foglalja le szállását
Foglalhatja a hostelét a Hostelworld -nál. Ha a hostel kivételével valahol másutt szeretne maradni, használja a booking.com -ot, mivel azok következetesen a legolcsóbb árakat adják vissza a vendégházak és a szállodák számára.

Ne felejtsd el az utazási biztosítást
Az utazási biztosítás megvédi Önt a betegség, a sérülés, a lopás és a lemondások ellen. Átfogó védelem abban az esetben, ha valami rosszul fordul elő. Soha nem megyek utazásra nélküle, mivel a múltban sokszor kellett használnom. Kedvenc cégeim, amelyek a legjobb szolgáltatást és értéket nyújtják, a következő:

Biztonság (mindenki számára a legjobb)

Biztosítsa az utazásomat (a 70 év felettiek számára)

MedJet (további evakuálási lefedettségért)

Készen áll az utazás lefoglalására?
Nézze meg az erőforrás -oldalamat, hogy a legjobb vállalatok használják az utazás során. Felsorolom mindazokat, amelyeket utazom, amikor utazom. Ők a legjobbak az osztályban, és nem tévedhet el az utazás során.